Áttekintés (Fordítást biztosított a RealEscort Translate. - Kattintson ide az eredeti szöveg megtekintéséhez.) (Kattintson ide a lefordított szöveg megtekintéséhez)

Dører som aldri vil la seg lukke igjen, kropp eller sjel

Isabella er der i kropp og det rent materielle, men der føler jeg det stopper også. Hennes øyne er rammet inn i dyptsittende mørke ringer, og tilstedeværelsen er litt som et maleri som en scroller nedover i en "Instagram"-feed, det bare er der og man glemmer hva en ser likefort som fingertuppene forlater skjermen. Fargene er fine og motivet til dels behagelig, men det er forgjengelig og forglemmelig. Utfordringen er ikke at det er det ytre som gjør det hele forgjengelig og forglemmelig, det er mangelen på noe annet og en tilstedeværelse som gir uttrykk for at du er nummer 12 den dagen og jo fortere dørhåndtaket blir lukket bak deg desto bedre. Min frykt er den at det er for mange timer på disse spesifikke latina-forankrete individene, og at det hele blir en eneste lang indutsri-lignende tilnærming til yrket de har valgt å tre inn i.

Problemet ligger i at det er en positiv (vel høyst disukterbart) ting for "de" (dette er ikke sagt med tanker om å være generaliserende/rasistisk, men sagt på bakgrunn av den faktiske arbeidsmessige organisatoriske realiteten), men ikke for "oss", for å si det veldig forsiktig. Videre så tror jeg at det kan være lurt å se etter dato for ankomst, og at desto lenger tid som går fra ankomst og til faktisk ønsket møte-dato, desto større er sannsynligheten for at et møte blir preget av en tilstedeværende uunngåelighet som ikke kan oppleves som annet enn kaldhet, om en selvfølgelig ikke er kald selv og bare ønsker"å få det gjort". Det vel jo nok alltids være noen tilhørende/befinnende i den gaten også.

Det positive er dog at bildene stemmer, likevel med en klar grad av retusjering/touch-ups/filter/strategisk sminking/positurer osv. Virkeligheten er vel alltid verre eller da forekommer i en mer redusert grad enn fiksjonen, dessverre, og det er jo nettopp dette det hele befinner seg nedsynket i, en fiksjon. Valget av lokalisasjon er bra, men delt av flere andre under samme vaiende flagg, vel bostedet er delt 9.9 av 10 ganger (fra min erfaring). Så her er det bare å belage seg på å møte kunder (noe jeg har gjort flere ganger), ettersom de som tar for seg kommunikasjonen ikke bryr seg om å tidsmessige beregne ulike ankomst-tider for de som skal møte de ulike bak døren, dessverre....

^
Et "tips" er å se på annonse-teksten, om du ønsker å unngå kollektive-botilstander, ettersom de ikke akkurat er de skarpeste knivene i skuffen, og simpelthen klipp-og-limer det samme for alle jentene som neste alltid er under samme tak. (dette er for de som verdsetter mer "privacy")

Jeg har lagt merke til at flere har kommentert dette tidligere, med frustrasjon som veldig forståelig utgangspunkt, hvor det som har blitt kommentert omhandler både profilenes tjeneste-utvalg men også da muligheten for og forhånds-avtale. Begge de to sistnevnte tingene kan man simpelthen fullstendig glemme, alt som står av tjenester er ikke overlappendende med hva som blir tilbudt på andre siden av døren (vel jo både og, noe tilbys men mye tilbys svært selektivt). Videre så kan jeg nevne at veldig mange "vanlige" inkluderte tjenester blir her tilbudt for ekstra kostnad, i form av utelukkende kontanter, så selv prisene er på mange måter misvisende. Forhånds-avtale er også helt utelukket ettersom det opereres med en første-mann-til-mølla og "samlebånd prinsippet". Med andre ord, de vil aldri under noen omstendigheter avtale på forhånd, i beste fall et par timer, men det er hvor langt det strekker seg. Nevner dette ut ifra erfaring.


Det er fært og ubehagelig å ordlegge meg på denne måten, men det er simpelthen virkeligheten så hva skal en ellers gjøre? Selvfølgelig kan man legge på filter og redigere ting til det bedre, men virkeligheten er virkeligheten. Alt annet vil være en tildekking av det som oppleves gjentatte ganger, hvorav jeg har for nysgjerrighetensskyld møtt Isabella mer enn en gang, for å se om det var snakk om "en dårlig dag", vel, det var det altså ikke slik jeg erfarte..

Ajtók, amelyek soha nem záródnak be újra, test vagy lélek

Isabella ott van testben és a tisztán anyagi síkon, de úgy érzem, ott meg is áll. Szemeit mélyen ülő sötét karikák keretezik, és a jelenléte kicsit olyan, mint egy festmény, amin lefelé görgetsz egy „Instagram”-feedben, egyszerűen csak ott van, és ugyanolyan gyorsan elfelejted, amit látsz, ahogy az ujjbegyeid elhagyják a képernyőt. A színek szépek, a motívum részben kellemes, de mulandó és felejthető. A kihívás nem az, hogy a külső teszi mulandóvá és felejthetővé az egészet, hanem valami más hiánya, és egy olyan jelenlét, ami azt fejezi ki, hogy te vagy a 12. aznap, és minél hamarabb becsukódik mögötted az ajtókilincs, annál jobb. Az a félelmem, hogy túl sok óra van ezeken a specifikus latina-gyökerű egyéneken, és az egész egyetlen hosszú, iparszerű megközelítéssé válik a szakmához, amelyet választottak.

A probléma az, hogy ez pozitív (nos, erősen vitatható) dolog „nekik” (ezt nem általánosító/rasszista szándékkal mondom, hanem a tényleges munkaszervezési valóság alapján), de nem „nekünk”, hogy nagyon óvatosan fogalmazzak. Továbbá úgy gondolom, hogy érdemes megnézni az érkezés dátumát, és minél több idő telik el az érkezés és a tényleges kívánt találkozó dátuma között, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a találkozót egy jelenlévő elkerülhetetlenség hatja át, amit nem lehet másként megélni, mint hidegségként, hacsak az ember maga nem hideg, és csak azt akarja, hogy „legyen meg”. Biztosan mindig lesznek olyanok is, akik abba az utcába tartoznak/ott tartózkodnak.

A pozitívum viszont az, hogy a képek stimmelnek, mindazonáltal egyértelmű retusálás/touch-up/filter/stratégiai smink/pózok stb. mellett. A valóság mindig rosszabb, vagy legalábbis csökkentett mértékben jelenik meg a fikcióhoz képest, sajnos, és pontosan ebben van elmerülve az egész: egy fikcióban. A helyszínválasztás jó, de több másikkal is megosztott ugyanazon lengedező zászló alatt, nos, a lakóhely 9,9-ből 10-szer megosztott (a tapasztalataim szerint). Szóval itt csak fel kell készülni arra, hogy ügyfelekkel találkozol (amit már többször tettem), mivel akik a kommunikációt intézik, nem törődnek azzal, hogy időben kiszámolják a különböző érkezési időpontokat azoknak, akik az ajtó mögöttiekkel találkoznak, sajnos....

^
Egy „tipp”, hogy nézd meg a hirdetésszöveget, ha el akarod kerülni a kollektív lakhatási állapotokat, mivel nem éppen a legélesebb kések a fiókban, és egyszerűen ki-be másolják ugyanazt az összes lánynak, akik majdnem mindig ugyanazon tető alatt vannak. (ez azoknak szól, akik jobban értékelik a „privacy”-t)

Észrevettem, hogy többen kommentelték ezt korábban, nagyon érthető frusztrációval kiindulópontként, ahol a kommentek mind a profilok szolgáltatás-kínálatáról, mind az előzetes egyeztetés lehetőségéről szóltak. Mindkét utóbbi dolgot egyszerűen teljesen el lehet felejteni, minden, ami szolgáltatásként szerepel, nem fedi át azt, amit az ajtó túloldalán kínálnak (nos, részben igen, valamit kínálnak, de sokat nagyon szelektíven). Továbbá megemlíthetem, hogy nagyon sok „szokásos” benne foglalt szolgáltatást itt extra költségért kínálnak, kizárólag készpénz formájában, szóval még az árak is sok szempontból félrevezetőek. Az előzetes egyeztetés is teljesen kizárt, mivel az elsőként jött, az malmot őröl és a „szalagszerű elv” szerint működnek. Más szóval, soha semmilyen körülmények között nem egyeztetnek előre, legjobb esetben néhány órával, de addig terjed. Ezt tapasztalatból említem.

Furcsa és kellemetlen így fogalmaznom, de ez egyszerűen a valóság, szóval mit tegyen az ember? Természetesen rá lehet tenni szűrőt és szerkeszteni a dolgokat a jobbá tétel érdekében, de a valóság az valóság. Minden más csak elfedése lenne annak, amit ismételten átél az ember, ahol kíváncsiságból többször is találkoztam Isabellával, hogy lássam, „egy rossz nap” volt-e, nos, ahogy én tapasztaltam, nem az volt..